3.
Hanna
"Ha menni kell,maradj még ,Ne adjuk fel,harcolj tovább,
Ne hagyj itt védtelenül,semmire nem megyek így egyedül. "
-
Te. Egy. Idióta. Vagy. – püfölt minden egyes
szónál, legjobb barátnőm Zsófi.
-
Zsófia! – Szóltam rá.
-
Te csak ne Zsófiázz! Jól elbaltáztad, kedves
barátnőm. Hogy utasíthattad vissza őt? Igazán rád férne már egy kapcsolat.
Tudod. Szerelem, romantika miegymás.
-
Persze. És hova iktassam be? Két zh vagy két
gyilkolás közé?
-
Annyira negatív vagy! – húzta össze szemöldökét
a bohém kinézetű barátnőm. Kettőnk közül ő a lazább, ő az, aki mindent
félvállról vesz. Mindig vidám és optimista. Én pedig, az, aki mindent komolyan kezel, van bennem felelősségtudat, és legfőbbként vannak céljaim. Kedves barátnőm,
pedig csak sodródik az árral. Amúgy egy istentelen zseni. Egy suliba járunk,
csak ő fizika szakon végzett, és most csillagásznak tanul. Ráadásul egy helyen
is dolgozunk és nem csak a büfére célzok itt. A Cég őt is alkalmazza, mint
technikus. Olyan eszméletlen gépeket tervez, mint például elektrosokk nyíl.
Nagyon hasznos kütyü, ráadásul nem is azonosítható be.
-
Hahó! – legyezte szemem előtt kezeit. – nagyon
elkalandoztál.
-
Szóval. Én nem negatív vagyok, hanem reális.
-
Ezt már kívülről fújom, Hanna. És ez csak
kifogás. Huszonkét éves vagy. Élj egy kicsit. – mondta miközben szőke haját a
feje tetejére fogta.
-
Például festessem én is a hajam végét színesre,
mint ahogy te?
-
Akár. Látod, ez egy igazán jó kezdet lenne. –
mosolygott szélesen, s feltette azt a hatalmas szódásszifon szemüvegét a
szemére.
-
Zsófi, ez nem én vagyok. És ezt te is pontosan
jól tudod. Meg amúgy sem fér bele egy kapcsolat az életembe. Rég választanom
kellett, hogy vagy a fiúk-tanulás- bulik, vagy munka-tanulás- munka. És én az
utóbbi mellett döntöttem. És nekem ez nagyon jó így.
-
Egy darabig. De jussak eszedbe, mikor
magányosan, kisírt szemekkel ülsz a kanapédon, és azon gondolkodsz, hol
rontottad el.
-
Lehet, hogy igazad van. – adtam meg magam. – De
már amúgy is késő. Ő elment, és én még csak a telefon számát sem tudom.
Szerinted mennyi lenne rá az esély, hogy újra találkozunk?
-
Nos, ez egy nagyváros, itt bármi megtörténhet. –
kacsintott rám.
-
Eléggé helyes amúgy. És kedves is. – mosolyogtam
magamban.
-
Nocsak-nocsak. Végre a mi kis Hannánkat érdekli
egy srác.
-
Nem érdekel. Ez csak egy tény volt.
-
Ühüm. – húzogatta fel-le szemöldökét barátnőm.
-
Hagyj! – fogtam egy párnát és nekivágtam. –
Inkább mondd meg, hogy kit kell most elintéznem. Már alig várom az akciót.
Végre valami, ami felpörget.
-
Lassan adrenalin függő leszel. Szóval Ender
Zsolt. Kivégezte az egész családját, amit persze ő tagad, és elvileg
bombabiztos alibije van, így nem tudták elítélni. Nos, a fejeseknek ez nagyon
böki a csőrét, tudják, hogy ő a tettes, és a feladatod a szokásos. Keress
bizonyítékot, és iktasd ki. – mondta, szinte monoton hangszínnel Zsófi. – Ezt
küldték neked. – adott át egy nagy barna dobozt. – A legújabb fejlesztésem. –
kinyitottam a csomagot melyben egy szemüveget, egy pár kesztyűt és egy
vadonatúj kést találtam. – tudom, hogy imádod a késeket, így egy olyat
terveztem neked, melynek az anyaga erősebb az acélnál, nagyon éles, szóval
vigyázz vele. A fogata szilikon és pont a tenyeredbe illeszkedik. A szemüveg
egy új technika alapján készült. Fényes nappal is megtalálod vele a legapróbb
DNS mintát is, legyen szó akár vérről, akár hajszálról, bármiről. Nem kell most
már külön UV lámpát hurcolnod magaddal. És még divatos is- kacsintott, s a
szememre rakta a fekete, hipszter szemüvegnek tűnő masináját.
-
És a kesztyű?
-
Extra vékony, és extra erős szilikon kesztyűk.
Mintha nem is lenne rajtad semmi. Könnyen hozzá tudsz vele férni mindenhez, és
nem fog egykönnyen elszakadni.
-
Hm, te egy zseni vagy. Nem akarsz valamikor
nekem egy új fegyvert tervezni? – Úgy néztem rá, mint mikor a kisgyerek
karácsonyra egy új játékot szeretne.
-
Már dolgozom rajta. – nevette el magát. – És
bónusznak kapsz még valamit.
-
Tényleg? – lepődtem meg. -
-
És mi az?
-
Azt nem itt fogom neked odaadni. De szerintem ez
fog a legjobban tetszeni.
-
És mikor mutatod meg? – majd kiugrottam a
bőrömből izgalmamban.
-
Olyan cuki vagy ilyenkor. De ugye tudod, hogy ez
nem normális dolog?
-
Nem érdekel. Szóval mi az a másik titokzatos
dolog?
-
Gyere, megmutatom. – megfogta kezem és felhúzott
az ágyról, majd kirohant velem a szobából.
A Cég garázsában álltunk és én
csak bámultam azt a csodát, ami a helyiség közepén állt.
-
Egy teljesen új BMW motor, kicsit átalakítva.
Csak mert ismerlek és tudom, hogy oda vagy a sebességet.
-
Ez egy álom gép. – néztem tátott szájjal a BMW
S1000 RR típusú mocit. Fekete metál színe volt egy kis fekete matt színnel
vegyítve. A kerekek hatalmasak voltak alatta. Íves formái egyből megfogtak. –
Kár, hogy ezt munka után vissza kell adnom. El fogom lopni.
-
Arra semmi szükség. Ez a tiéd. – jelentette ki
hatalmas mosoly keretében.
-
Ezt most nem mondod komolyan. – hitetlenkedtem –
de ezt mire kapom? Nem mintha nem örülnék neki. – tettem hozzá gyorsan.
-
Ezt kapod az eredményes munkádért. Valami céges
ajándék. – vonta meg a vállát Zsófi. – És szeretnéd tudni mi az extra rajta?
-
Igen – Igen – Igen. – szinte már ugrándoztam
örömömben. Annyira felturbózott ez a „kis” ajándék, hogy most azonnal ki
akartam próbálni.
-
Szóval, ha megnyomod ezt a gombot – mutatott a
kormány alatti zöld színű gombra- akkor előjön egy GPS, ami érintőképernyős, Ha
ezt a kapcsolót elfordítod, egy rekesz fog a felszínre kúszni, amelyben egy
kést és egy pisztolyt tudsz tárolni. A vázat átszereltem golyóállóra. És itt a
golyóálló sisakod is, amely szintén fekete, mint ez a járgány.
-
Azt. A. Mindenségit. – mondtam szaggatottam, a
döbbenettől. – Ez valami eszméletlen. Kipróbálhatom?
-
Persze, hisz a tiéd. – nevetett barátnőm. – De
nagyon vigyázz, eszméletlen gyors. – Szinte meg sem hallottam az utolsó
mondatát, már fel is pattantam a motorra, felcsatoltam a sisakot és kihajtottam
a garázsból. Csak úgy száguldtam az én szépséges motorommal. Végre
kihasználhatom a jogosítványomat, melyet alig féléve szereztem. Imádom a
sebességet, a száguldást. Egyszerűen imádom a pörgést.
-
És akkor én vagyok a komoly… - jegyeztem meg
magamban, miközben 160-al repesztettem egy hosszú kihalt utcán. Tudok egy
hosszabb kikerülőt a városból, ahol szinte egy lélek sem jár. Itt szabadon
lehet gyorsan hajtani. Mivel lassan kiértem a városból, úgy döntöttem
visszafordulok, és visszaviszem a kicsikét a garázsba. Minden porcikáját imádom
az új járgányomnak. Elhatároztam, hogy a mai küldetésemre is ezzel megyek.
Fekete baseballsapka, bőrnadrág,
bőrdzseki, és bakancs. Minden fekete, mint ahogyan ez a csillagtalan éjszaka is.
Az első este még csak a házat és környékét járom körbe. Feltérképezem a
terepet, majd mikor már kiismertem emberünk napirendjét, betörök a csinos kis
házába, és megszerzem a bizonyítékokat. Sajnos ez eltarthat két hétig is és
általában ez szokott a legunalmasabb része lenni a munkának.
Beütöttem a koordinátákat a GPS-be, s örömmel láttam, hogy
sokat kell a szépségemmel utazni. Nagyon kellemesen duruzsolt a motor, mikor
beindítottam. Gázt adtam, s már süvítettem is a sötét, hideg estében. Nagy
sebességgel faltam a kilométereket, s ahogy haladtam, a fák és a házak egyre
jobban összemosódtak. Minden elágazásnál figyeltem a GPS-t, hogy jó irányba
haladjak. Kb. fél óra múlva megérkeztem Bicskére, célpontom sűrűn lakott városába.
Megkerestem az utcát, melyben él, majd visszafordultam, és körbejártam az egész
környéket. Teljesen átlagos kisváros. Éjszaka könnyen dolgozhatom a kihalt
utcákon. Miután végeztem a város feltérképezésével kerestem egy helyet, ahonnan
figyelhetem Ender úr házát. Hála a magasságosnak, Ender Zsolt elszigetelve élt
a falutól, mindössze két szomszéddal. Volt egy farm félesége, tele különböző
lelakott fészerrel. A farm végén volt egy kis fás rész, ahol könnyen
eldughattam a motorom, és szabadon kémkedhettem. Kaptam nemrég Zsófitól egy
olyan távcsövet, melyet, ha éjszaka használok, a fényeket úgy alakítja át, hogy az egész képet úgy látom, mintha nappal lenne. Felmásztam az egyik fára és
körbenéztem a távcsövemmel. Mindent tökéletesen tisztán láttam. Észrevettem
például, hogy két kutyája van, három fészere, egy nagy istállója, a háza pedig
átlagos, egyszintes családi ház. Ezen a helyen minden olyan átlagos. Egy óra
múlva lemásztam búvóhelyemről, és visszaültem motoromra. Amint hazaérek,
lejegyzetelem, amit láttam. Beindítottam gyönyörű gépezetemet és A Cég garázsa
felé száguldtam.
A garázs és a kollégium között
nem sok távolság van, úgy öt perc séta. Szinte már imádkoztam az ágyamért,
hiszen az idő már fél négy fele járt. A lábaimat már-már húzni kellett magam
után. Megálltam az ajtómnál, kinyitottam s mikor beléptem volna valamibe
belerúgtam. Lehajoltam s felvettem az említett tárgyat, amely egy szépen
becsomagolt doboz volt. Bezártam magam után az ajtót, majd leültem a díványra
és kibontottam ajándékomat. A dobozban egy gyönyörű, lilás színű, üveg képkeret lapult, melyet virág és pillangó díszített és az
üveg mögött egy cédula állt, rajta egy telefonszámmal, és az alábbi üzenettel:
„ Ne merd kifizetni!"
Üdv ismét :D
VálaszTörlésKicsit rövidebb, de semmi gond. Tetszett az eleje, amikor Zsófival beszélt Hanna. Nagyin jól megírtad, látszik, hogy volt már részed ilyenben és nagyon jól át tudtad adni szerintem :)
Ami hiányzott nekem, az Bicske leírása. Az elején nagyon szuper volt minden, de amint rátértünk a távcsőre, olyan gyorsan letudtad az egész megfigyelést :( Engem kifejezetten érdekelt volna a dolog. Jól sejtem, hogy ezt nem is nagyon tudtad megírni? Nem baj,csak megjegyzem, hogy jobb most túl esni rajta, hogy a következő alkalommal már letudd ennyivel, ami ebben a fejezetben van :)
A végét elkapkodtad. Valahogy a kimerültség helyett, amit Hanna érzett, én személy szerint azt éreztem, hogy borzasztó gyorsan haladunk.
De van ám dicséretem is :) A helyesírásod egyszerűen pazar :D A tagolás is szép, és lassan kezd körvonalazódni, hogy mit is szeretnél kihozni ebből a történetből. Ez nagyon nagy piros pont :)
Csak így tovább ;) Ne kapkodd el, mert akkor lemarad az olvasó, ami elidegeníti az egészet. Azt hiszem ennyit szerettem volna.
Puszi: Yoopi
u.i.: ha megszáll az ihlet, és írnod kell, akkor egy füzetbe, vagy ilyesmibe tedd. Így amikor begépeled, lesz időd kiegészíteni és átgondolni a dolgokat ;) nekem sokat segített
Szia! Köszi a kritikát és a véleményed. :) Bicskét azért nem írtam le részletesebben, mert soha nem jártam még ott, csak a térképről kiválasztottam véletlenül egy települést, lehetőleg olyat, amely nem esik túl messze Budapesttől. ( Amúgy Pesten is csak átutazóban voltam még :) ) Az a baj a megfigyelésnél, hogy nem igazán tudtam mit írni még hozzá, mert inkább a következő "hadműveletnél" lesz érdekesebb, részletesebb. :) Igen, a végét tényleg elsiettem, mert az van, hogy, ha nem akarom túlbonyolítani, akkor elsietem..két véglet :D Amúgy füzetbe is szoktam írni, de nem mindig, pl. az előző blogomat először füzetbe írtam, és úgy alakítottam tovább a gépen. :) Remélem azért a történet tetszett! :)
VálaszTörlésÜdv: Vivien! :)